Érezd jól magad!
Történetek(minden kategóriában), Könyvajánló,Sztárokkal kapcsolatos hírek, És sok minden más.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Barátságból Szerelem
Hat évvel ezelőtt kezdődőt minden.
Tíz éves voltam.
Labdáztam az udvarom és túl magasra dobtam a labdám és a-z fen ragadt a fán.
Megpróbáltam fel mászni érte de megcsusztam és le estem.
Egy fiú igyekezet a segítségemre.
Hősiesen fel mászott a fára és lehozta nekem a labdámat, majd kezemet megfogva,fel álított a földről.
Onnantól kezdve együtt csináltunk mindent. mindenhová együtt mentünk. Egy igazi bajkeverők voltunk. Sülve főlve együtt voltunk mindig.
Csak három hónap van köztünk.
Tízenhat-évesek vagyunk mindketten.
A nevem Olívia, szőkés barna hajam van, és barna szemem. Ő pedig Déwid, sötét barna haj, barna szem.
Egy suliba járunk sőt egy osztályba, és egy padban ülünk.
Órán mindig papír fecniken írogatunk egymásnak, mert a tanár már sokszor elültetet minket egymástól.
Elterveztük hogy suli után együtt lelépünk inenn.
Barátok vagyunk csak barátok.
Nincsenek más barátaink csak mi vagyunk egymásnak.
Egy napban van pár óra szünet mikor nem lássuk egymást.
De az ablakom mindig nyitva van .
Bemászik az ablakomon és az ágyamra veti magát.
Otthonosan mozog hisz már szinte, számomra családtag.
Ráadásként szembe szomszédom igy mindig lássuk egymást.
Együtt megyünk és együtt jövünk.
Esténként bemászik az ablakomon hogy filmet nézhessünk. Mint ahogy most is.
-szia na nézünk filmet.
Anya azt mondja elsem tudja képzelni mi lesz velünk ha egyszer eltávolodunk egymástól.
Na meg ha beleszeretünk valakibe akkor már nem lehetünk ilyen jóba..
Erről jut eszembe.
A suliban van egy pasi Jackson ő életem szerelme. Minden lány oda van érte ahogy én is.
Pár nap múlva itt a bál és én arról ábrándozom hogy elhív a bálba.
Szép álom nem igaz?
A bejárati lépcsőn ülök mikor Déw levágja magát mellém.
-hé mi a fene bajod van? Majdnem lelöktél.
-neked is szia.
Déw-el jobban ismerjük egymást, mint saját magunkat.
Minden évben a sulibált megtartják, és mi minden évben együtt megyünk.
Déw, helyes srác. Bár én nem tudok úgy nézni rá mint egy pasira vagyis, persze tudom hogy pasi de ..na mindegy.
-már csak három nap Déw és itt a bál. - mondtam Déwnek.
- ja együtt megyünk igaz? -kérdezte Déw.
- ja persze mint mindig. Miért kérded.
- és ha elhívna Jackson a bálba? -kérdezte.
- az minden vágyam te is tudod. -mondtam és mosolyogtam.
Jackson új diák és nagyon menő szőke haj, kék szem,sármos arc.Eddig, minden lányt megcsókolt csak kivéve engem.
A suliban a csajok azt mondják hogy Jackson csókol a legjobban.
Hát én még sosem csókolóztam senkivel. Ez szívás.
Nem vagyok az a pláza cica fajta egy átlagos lány vagyok.
Az egyedüli ember aki elfogad olyannak amilyen vagyok az Déw.
Ma a suliban:
A folyosón a szekrényembe pakoltam a könyveimet, és mikor bezártam Jackson arcával találtam magam szemben.
-szia olíva. -köszön, sármos mosolyával.
-Ő...szia.
Totál lefagytam..
-volna kedved eljönni velem a bálba? -kérdezte Jackson.
-h.hogy a bálba? -dadogtam.
-igen. -mondta.
- óh hát persze. Mondtam.
Hát ezt elsem hiszem Jackson elhívott a bálba.
Örömömben ugráltam a folyosó kellős közepén mindenki engem bámult.
Szaladtam hogy elújságoljam a hírt Déw-nek.
-Déw képzeld mi történt?- szólitotam meg.
-Elestél?- mér végig szemével.
-Hm? Nem dehogyis miért es.. na mindegy. A lényeg az hogy Jackson elhívott a bálba.
-És? Te mit mondtál? -kérdezte Déw.
-Hát szerinted? Persze hogy igen.
-értem hát az jó. Örülök..
Kell szereznem egy báli ruhát de sürgősen.
Annyira boldog voltam hogy el is feledkeztem Déw-ről.
Kinézek az ablakon és látom hogy az Apja most jött haza.
Az apja külföldön dolgozik igy, nagyon ritka ha itthon van. Ezért ha haza jön azt meg ünnepelik.
Később kiabálást halottam.
Oda mentem az ablakhoz hogy jobban haljam.
Déw apja vitatkozik Déwel mint mindig ha nagy ritkán haza jön.
Az a baja hogy Déwnek nincs barátnője mert hogy az ő korában már kötelező a csajozás.
Majd feltette neki azt a kérdést:
Fiam te meleg vagy?
Hát ez nagyon ciki lehet most Déwnek.
De hát ő nem is meleg. Azért mert egy fiúnak nincs csaja akkor már meleg vagy mi? Egyébként egy szemét láda az apja.
És ha már a szülőknél tartunk nos, egyedül élek anyámmal akit Mary-nek hívnak. Anyám leszarja az életet úgy ahogy, van és engem is.
Ma elmondtam neki hogy egy fiú elhívott a bálba mire ő kiröhögött.
-inkább maradj itthon Liv a pasi tuti dobna és csak szégyenben maradnál. Amúgy még azt sem tudod hogyan kell megcsókolni valakit. Képzeld el állsz egy jó pasival szemben és ő megcsókol te pedig mit csinálsz? Lemeredsz és tátod a szádat mint egy halacska. Figyelj Liv maradj itthon. Jobban jársz.
Anyám kiröhögött és nagyon elszomorított. Majdnem egy cipőben járunk Déw-el.
Ha valaki meg bánt egyből egymáshoz rohanunk és el panaszoljuk egymásnak ami történt
És ezt most sem volt másként.
A hátsó udvaron voltam a hinta ágyon. Oda kullogott hozzám.
- szia- köszönt Déw.
-szia hogy vagy?-kérdeztem.
- hallottad igaz? - kérdezte lesütöt fejjel.
-hát igen de csak véletlenül halottam meg.
- hát ez nagyon ciki.-mondta.
-tudod mit vágott anya a fejemhez?
- mit mondott? -kérdezte.
-azt hogy ne menjek a bálba mert csak kiröhögtetnem magam.
- de hát miért röhögnének ki? Döbbent meg Déw
-mert nem tudok csókolózni és Jackson csak kiröhögne.
- hát..muszáj megcsókolnod?- kérdezte.
-hát igen! Vagyis gondolom ha ő kezdeményez akkor igen.
- ez igaz.-bólogatot.
-megkel tanulnom csókolózni.
- hát néz sok szerelmes filmet.-röhögöt.
-az nem ugyanaz te féleszű.-vigyorogtam.
- jó akkor mit akarsz? Keresel valakit aki megtanit.-kérdezte Déw.
-hm? Ez nem is rossz ötlet Déw te egy zseni vagy.
- mi? Te meg hibbant vagy . Mégis kit akarsz megkérni hogy, "óh légyszi taníts meg csókolózni." -ráncolta össze homlokát.
-hát majd keresek valakit. Amúgy mit vagy úgy oda hisz te sem tudol csókolózni.
- ezt meg honnan veszed? -kérdezte és közben hunyoritot.
-hűha ezt nagyon rejtéjesen mondtad.
- na fogd be. Mamlasz. -vigyorodott el.
-jó. Megtartsátok Apád haza jövetelét? -kérdeztem.
- jah meg. Lesz egy vacsora és kész na meg iszogatnak. Ennyi. Te Liv kérdezhetek valamit?
-persze..
- őm.. eljönnél hozzánk vacsorára? -kérdezte.
-én szívesen mennék, de ez egy családi vacsora és én nem tartozom oda. Amugyis lehet nem tetszene az apádnak hogy egy idegen csak úgy besétál.
- kérlek gyere.- kérlelt és közben cuki fejjet vágot.
-jó megyek. De és ha kihajít az apád?
- azt én nem hagyom.-felelte.
Már itt toporzélok pár perce hogy menjek be vagy ne menjek.
A fenébe is bemegyek Déw számít rám végtere is mire valók a barátok.
Csengetek.
Déw anyukaja nyit nekem ajtót Cat.
-gyere csak be.- mondta kedvesen.
Déw és az apja az asztalnál ülnek.
Déw- gyere ülj le.
Leültem az asztalahoz mindenki siri csendben van. Már ki akartam menni onnan.
De rá néztem Déwre és megsajnáltam.
Egy félóra múlva Déw apja kötekedni kezdet Déw-el.
-miért nincs barátnőd hm?- kérdezte dühösen.
Déw- apa hagyj már béken.
Láttam Déw-en hogy szegyenli, ezért én elköszöntem és megindultam ki az ajtón.
- várj Liv. -szólt utánam Déw
-mi az? -fordultam vissza.
- ne haragudj nem igy terveztem. -lesütöte fejjét.
-én nem haragszom miért haragudnék rád?- mosolyodtam el.
- egyébkent kösz jövök neked egyel. És ha gondolod akkor én vállalom a próba baba szerepét.-mondta.
-hogy mit?
Sejtetem hogy miről beszél és megfordult a fejemben.
- ha akarod akkor együtt megtanuljuk hogyan kell csókolózni. Ha szeretnéd mert én nem akarom hogy valami idegen pasival smárolj.-jegyezte meg.
-hát de nem lenne gond mármint a barátságunkkal.
- nem miért lenne? -felelte.
-hát jó igazad van inkább veled, mint mással tanuljak meg csókolózni.
- igy van és igy a bálon már Jackson nem röhög ki.-vigyorodott el.
-jó. Akkor most hogyan tovább?
- hát ő.. kezdem. -mondta és felém lépet.
-oké.- röhögtem.
- de ne röhögj. -mondta.
Közelebb léptünk egymáshoz és az ajkaink majdnem össze értek mire, én el röhögtem magam.
Mint két óvodás
Na jó újra megpróbáljuk.
Adtunk egymásnak egy szájra puszit ami olyan volt, mintha arcon pusziltuk volna egymást
Jól kiröhögtük egymást.
- majd legközebb újra megpróbáljuk. -mondta és röhögöt.
-jó. Akkor én megyek.
- rendben. Később átmegyek.-mondta és elindult be a házba.
-oké.-mondtam és én is megindultam.
Fekszem az ágyamon és figyelem Déw hogyan kuszik be az ablakon.
- kerestél valami jó filmet?-kérdezte vigyorogva.
-mit tenél ha egyszer bezárva lenne az ablakom?-kérdeztem.
- megőrülnék!- komolyodot el.
-komolyan?-kerdeztem vigyorogva.
- ja itt csimpajszkodnék az ablakodon, mig kinem nyitnád.-röhögöt.
Azzal ugrot mellém az ágyra.
•••
A bál napja:
Arra ébredtem hogy a nap sugara belesütöt a szemembe.
Lassan magamhoz térek . A szemem egyből az órára vetődik.
11:30 jaj ne!
Sokáig filmeztünk Déwel és csak annyi rémlik hogy hajnali egy lehetet mikor Déw haza ment.
Gyorsan kiugrottam az ágyból és leindultam a lépcsőn a konyhába.
Anya és Déw apja (Shon) a kanapén ülnek szorosan egymás mellet, de mikor meglátnak arrébb ülnek egymástól.
Keresem a reggeli kaját de sajnos nincs.
Nem mertem szólni anyának mert, tudom hogy egyből kiakadna.
Csináltam magamnak egy szelet pirítóst, és gyorsan befaltam.
Majd vissza igyekeztem a szobámba.
Lehuzanyoztam, és felöltöztem.
A bálon tök mindegy hogy estélyi vagy egy koktél ruhát veszek fel, csak a lényeg hogy jól nézek ki.
Mivel estélyi ruhám nincs, ezért egy világos kék koktél ruhát, és egy ugyanolyan színű magas szandált vetem fel.
Majd jött a smink.
Nem szeretem az erős sminket, ezért csak enyhén kifestetem magam.
A hajammal nem nagyon tudtam mit kezdeni, ezért a hajam egy felső részét össze fogtam, egy kék rózsa csattal, és a többi részét a hajamnak leengedve hagytam.
Göndör derekamig érő hajam van.
Majd befújtam magam Playboy parfümmel, ez a kedvencem mindig ezt használom.
Azt hiszem készen vagyok.
Nagyon ideges vagyok a gyomrom össze rándult.
Rá pillantok az órára és már 14:00.
Ötkor jön értem Jackson.
Kopogást halok az ajtómon.
-Gyere be.- mondtam és közben leültem az ágyamra.
-Szia- köszönt Déw és közben szemével végig mért.
-Jó hogy jössz.- mondtam és feláltam hogy jobban lássa a ruhám.- na jó lesz igy?
-Igen nagyon szép vagy.- mosolyodott el, és újra végig mért szemével.
-Déw minden rendben?- kérdeztem mert látom hogy valami gond van.
-Persze.- mondta és lesütötte fejét.
- Ne hazudj Déw nekem nem tudsz hazudni- közelebb léptem hozzá es megfogtam a kezét.
-Nincs semmi Liv.- felelte és közben az ajtó felé tartott.
-biztos?- kérdeztem és mosolyogtam rá.
-Biztos- kinyitotta az ajtót és kiment a szobámból.
Biztosan megint össze veszett az apjával.
Lefeküdtem és hallgattam a zenét.
Azt hiszem el aludhatam mert már kocsi dudálására ébredtem.
Feláltam kinéztem az ablakon ez Jackson.
A tükörnek vetem az irányt, megigazítottam a hajam fújtam magamra még parfümöt és le indultam.
Jackson elegáns sötét színű öltönyben volt a kocsinak dölve várt rám.
-Jól nézel ki Olívia.- mondta és megfogta egyik kezem és megforgatot.
-Köszönöm és te is jól nézel ki Jackson.- mosolyogtam rá.
Majd kinyitotta a kocsi ajtaját és, az anyós ülésre ültem.
Beindította a kocsit és elindultunk.
Egész úton nem mertem meg szólalni mintha, belém fagyot volna a szó.
Megérkeztünk.
Udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és kiszállított.
Majd megfogta derekam, és úgy mentünk be a terembe, ahol a bál volt.
Mindenki táncol, és mindenki nagyon jól nézki.
-Megyek hozok italt.- mondta Jackson és oda ment a bár pulthoz.
Majd két pohárral a kezében vissza jött hozzám.
-Tessék.- mondta és nyújtotta a poharat benne az itallal.
-Köszönöm.- mondtam kedvesen és elvetem az italt.
Megittuk mind ketten, majd elvette a poharakat és táncolni kezdtünk.
Megfogta derekamat és egyre közelebb húzott magához.
Furcsa érzésem támadt.
Majd az ajkát közel hozta az én ajkamhoz.
Elhúzódtam tőle, mert hirtelen rosszul éreztem magam, és nem akartam azt a csókot.
Észre vette.
-Én megyek a mosdóba jövök mindjárt.- mondta és elindult a mosdó felé ahol, a barátai áltak és furcsán vigyorogtak rám.
Mikor bementek én oda kullogtam, hogy haljam miről beszélnek.
Jackson azt mondta hogy csak meg akar D...i! És egy erdőbe visznek ő és a haverjai ha vége a bulinak.
Nagyon meg rémültem. Úristen mibe keveredtem.
Gyorsan rohantam ki onnan. Szerencsére, még elértem a legközelebbi buszt. Felszálltam rá.
A házunktól nem messze van a megáló ott szálltam le.
Kisirt szemekkel sétáltam az utcában .
Majd már a házunk ellőt voltam mikor, Déw megszólitot
-Liv?- mondta és közelebb jött hozzám.
-Szia Déw.- mondtam és a nyakába borultam.
- Mi történt Liv? – kérdezte és lassan eltolt magától.
- Jackson csak azt akarta hogy..- feleltem és zokogtam. Hisz tudnom kelet volna hogy lehetem ennyire hülye.
- Az a rohadék.- mondta dühösen és kezét ökölbe szorította.
Hirtelen egy kocsi majdnem elcsapot minket.
Jackson az kiszál a kocsiból dühösen.
-Azt hited csak úgy szó nélkül leléphetsz te kiss..- nem tudta befejezni mondatát mert Déw behúzott neki olyat hogy a kocsi adta a másikat.
Hát én lefagytam. Még sosem láttam ilyen dühösnek Déwt.
-Ha a közelebbé mersz menni, vagy csak egy haja szála is meg görbül te rohadék én megölek! – mondta Déw és közben a torkát szorította.
-Déw elég kérlek, hagyd abba még bajod lehet belőle.- mondtam neki halkan közben megfogtam kezét hogy megnyugodjon.
Jackson beszállt a kocsiba de, még annyit eleresztett száján, hogy Déw ezt nagyon meg fogja bánni.
-Nem kelet volna Déw és ha bajod lesz?- kérdeztem könnybe lábadt szemekel. Attól félek hogy Jackson a haverjaival megtámadják.
-Már mindegy! Ez a rohadék köcsög túl sokat képzel magáról.- mondta Déw dühösen.
Majd szemét rám vetette . Láttam hogy haragszik rám és meg is értem.
Akkor döbbentem, rá milyen hülyeséget csináltam.
Cserben hagytam a legjobb barátom, egy hülye pasi miatt.
-Sajnálom Déw!- mondtam neki és közelebb léptem hozzá.
-Nem lenne gond ha egy olyan sráccal mentél volna el a bálra, akinek tényleg tetszel, és nem csak megakar D..i! Akkor jobban elviselném, hogy rólam megfeledkeztél.- mondta és megindult dühösen a házukba.
Igaza van. Nagyon megbántotam őt.
Hogy lehetem ennyire Naiv hogy azt hitem tetszem Jacksonnak.
De egy valamire rájöttem nem vagyok szerelmes Jackson-ba.
Mikor megakart csókolni egy fajta undort éreztem vagy valami ilyesmit.
Bementem a házba, és megindultam kisirt szemekkel a szobámba.
Elmentem zuhanyozni és lefeküdtem, de egyből be is aludtam.
Majd felébredtem hajnali egykor, de Déw sehol. Még sosem volt olyan hogy nem jött át hozzám. Még mikor nagyon beteg volt akkor is át jött. Emlékszem beteg volt bemászott az ablakomon és lefejelte a padlót, mire mind ketten röhögni kezdtünk.
Álok az ablaknál, és figyelem hogy hátha meglátom őt. A szobája pontosan az én szobámmal szembe van.
Na jó nem fog jönni úgy hogy én megyek.
Kisurrantam a hátsó ajtón, és az ablaka alá mentem. Szerencsére mindig van egy létra az ablakánál, mert mindig javítani kell a cserepeket.
Lassan felmásztam a létrán, és bekukkantottam a szobájába.
Sötét van a szobájába, és már alszik.
Bemászok és megállok az ágya ellőt.
Aztán motyogni kezdtem de annyira hogy Déw meghalota és felugrott az agyból.
-A francba Liv!- nézet rám rémült szemekel.
-Mivan? Szelemenek hítél?- röhögtem el magam.
-Mit keresel it? – kérdezte közben oda lépet az ablakhoz és kinézet.
-hát én csak úgy át jöttem hozzád – mondtam vigyorogva.
-Ja mert a létra itt van az ablakom allat.- mondta ráncolt homlokkal és közelebb jött hozzám.
-Ne haragudj Déw olyan hülye vagyok. Én csak megörültem annak hogy tetszem egy Srácnak meg hogy nem néz valaki levegőnek.- mondtam könnybe lábadt szemekel.
-De én nem nézlek levegőnek Liv.- mondta szomorú szemekkel.
-Tudom de te a legjobb barátom vagy, és nem egy olyan pasi akivel járnék.- szögeztem le.
-Értem. Figyelj Liv jobb ha tartunk a barátságunkban, egy kis szünetet most menj el mert aludni akarok.- mondta és megfogta a derekam és az ablakhoz vezetett.
-Te most kihajítasz? És hogy hogy Tartsunk szünetet? Most azt akarod mondani hogy vége a barátságunknak?- kérdeztem majd megfogtam a kezét.
-Kell egy kis idő Liv kérlek.- mondta komoly tekintettel és elengedte a kezemet.
-Hát jó ahogy akarod.- mondtam egy kicsit dühösen és kimásztam az ablakon.
Vissza surrantam a házba és a szobámnak vetem az irányt. Lefeküdtem.
Azért annyira nagy hibát nem követem el ellene, hogy véget vessen a barátságunkat. Vagy mégis?
Jó ez nagyon nem volt szép dolog tőlem nem gondoltam végig. Észre kelet volna vennem hogy Déw ezért volt szomorú de, még megsem fordult a fejemben.
Másnap hiába néztem ki az ablakon hogy hátha meglátom, de semmi.
Majd kimentem a házból délután és leültem a lépcsőre.
Shon beparkol a kocsijával a házuk elé es látom hogy Déw kiszál a kocsiból és berohan a házba..
Feláltam és közelebb mentem.
Shon nagyon dühösen nézet rám.
-Látod Olívia ez a te hibád.- mondta és dühösen felém lépet.
-Mi történt Déwel? – kérdeztem aggódva.
-Jackson a bandájával ma megverték Déwidet.- mondta Shon.
Lefagytam szóhoz sem tudtam jutni.
-Figyel kislányom nem akarlak megbàntani de muszáj a fejedhez vágnom az igazságot. Hagyd békén a fiam had élje az életét. Enged hogy találjon magának egy barátnőt akit szeret.
-De hát én...- megsem tudtam szólalni csak kidűjedt szemekkel hallgattam őt.
-Hagyd békén Déwidet jó? – mondta dühösen.
-Jólvan rendben csak még had menjek be hozzá bocsánatot kérni. kérem!- mondtam és megindultam a házukba.
Kinyitottam Déw szoba ajtaját, és látom hogy ül az ágyán lehajtott fejel.
-Szia Déw én annyira sajnálom.- mondtam és közelebb mentem hozzá.
-Menj el Liv!- motyogta.
Felemeltem a fejét a kezemel,és látom hogy az arcán kék foltok vannak, és a hasát szorongassa
-Déw ez az én hibám annyira sajnálom – zokogtam majd megpusziltam az arcát.
Felált nagy nehezen és rám nézett.
Látni akartam a hasát, ezért lassan felhúztam a pólóját.
Csupa kék zöld foltok vannak a hasán. Ahogy hozzá értem össze húzta magát.
-Nagyon hideg a kezed Liv.- mondta és leült.
-Az a rohadék Jackson! – mondtam dühösen és mellé ültem, a fejem a vállára hajtottam.
-Liv hagyj most jó, egyedül akarok lenni. – jegyezte meg és elfordult tőlem.
-Jó akkor megyek.- mondtam és fordultam ki az ajtón.
Igaza van Shon- nak békén kell hagynom őt. Igy lesz a legjobb és ahogy látom Déw is ezt akarja.
Bementem a szobámba és oda leptem az ablakhoz.
Toporzékoltam kicsit de nagy erőt vetem magamon, és lezártam az ablakot.
Soha nem volt bezárva miatta, ha be is volt fel tudta húzni az ablakot.
De most rázártam a kallantyút, és elhúztam a sötétítőt.
Nagyon hiányzik, jobban mint valaha. Nem tudom hogy fogom kibírni nélküle.
•••
Ma a suliban:
Mindenki a bálról beszél, most ez fő téma a suliban.
Kémia órán vagyok.
Déw is itt van, de nem beszél velem.
Én az első sorban vagyok ő pedig a másodikban pont egymás mellet, de nem ő a padtársam mint mindig.
Egy szőke csajjal van egy padba.
Én pedig a kémia megszállottjával Luke-al. Luke imádja a kémiát és szinte minden mondatában benne van a kémia.
Oldalra nézek és látom, hogy Déw nagyon jól el van nélkülem, és ez nagyon elszomorít engem.
Déw nagyon haragszik rám, és ezt ki is mutassa.
Ráadásként pont azzal a csajjal barátkozik, akit én szívből gyülölök.
Vége az órának, és Luke-al kimegyünk a folyosóra szünet van.
Azt veszem észre hogy mindenki engem figyel.
Majd jön velem szembe Bogi, nagyon kedves lány, szoktunk neha beszélgetni. Egy igazi Könyvmoj.
-Halihó- köszön Bogi.
-Szia-köszönök vissza.
-Déw?- kérdezte.
-Hát nem tudom.- válaszoltam és vontam meg vállam.
-Hogy hogy nem vagytok együtt, mindenki megvan döbbenve.- mondta megdöbbenve.
-Hát nem mindig lehetünk együtt nem igaz?- mondtam és vontam meg vállam.
-Hát de ti együtt jártok és akik együtt, járnak azok mindig együtt vannak általában.- mondta és vigyorodott el.
-Hogy mi? Óh mi nem járunk mi, csak, barátok vagyunk.- mondtam.
-Aha persze...- vigyorog.
Én csak most jöttem rá arra hogy a suliban, mindenki azt hiszi hogy én meg Déw együtt vagyunk. Vagyis most már azt hogy szakítottunk.
Ideglobot kaptam mikor megláttam, velem szembe jönni Déw-t és Kiara-t.
Utálom ezt a csajt.
Még direkt átöleli és vigyorog rám.
Szívesebben megtépném az tuti.
-utálom ezt a csajt.- mondta Bogi.
- hát ezzel nem vagy egyedül.- mondtam neki és dühösen néztem utánuk.
Jó hibáztam de azért nem kellene ennyire büntetnie engem.
Bár eddig mig barátok voltunk egy csaj sem közelítette meg eddig.
De már tudom miért. Azt híték, hogy Déw és én együtt vagyunk.
-miért nem mondod el neki?- kérdezte Bogi.
-kinek és mégis mit?- ráncoltam össze homlokom.
-tudod te kiről beszélek.- válaszolta és olyan sejtelmes fejet vágott.
- nem tudom.- vontam meg vállam.
- elfogod őt veszíteni, ha nem mondod el neki amit érzel.- mondta és kezét vállamra rakta.
-nem tudom miről beszélsz.- dadogtam.
-dehogyis nem tudod Olívia. Csak nem akarod magadnak bevallani.- mondta.
-őm...- nem tudtam szóhoz jutni.
-csak magadnak hazudsz Olívia. -mondta és megindult tovább.
-várj Bogi!-szóltam utána.
-mi az?- kérdezte.
-őm...ha azt hiszed hogy szerelmes vagyok Déw-be akkor, tévedsz mert nem.- jelentetem ki.
-aha...-mondta és furán nézett rám mintha, azt akarná mondani.(fogd már be a hátadban van!)
A fenébe. Megfordultam lassan, és Déw ott ált a hátamban és halota amit mondtam. Megrázta fejét és tovább ment.
-ezt nem kelet volna Olívia.-mondta és karomra tette a kezét.
-tudom! De ha elmondom neki akkor kifog röhögni. -mondtam könnybe lábadt szemekel.
-ugyan miért röhögne ki hisz a vak is lássa, hogy többet érez irántad mint barátság.-mondta.
-de nem akarom a barátságunkat tönkre tenni.-mondtam de már elsírtam magam.
-milyen barátságot Olívia? Hisz már nem vagytok barátok. Figyelj adok egy tanácsot, mond el neki mert előbb utóbb más teszi meg és te elveszíted örökre.-mondta és belém karolt.
-igazad van Bogi de, félek a reakciójától és ha kinevet? Vagy meg mondja Liv te hülye vagy.
-egy próbát megér de, hidel ő is ugyanazt fogja mondani. Azt hogy szeret és nem úgy mint egy barátot. Szerintem már elakarta mondani neked csak ahogy most is beszéltél kettőtökről, hát nem csodálom hogy nem merte be vallani!- mondta Bogi.
- igazad van!- ráztam meg fejem.
- am te egy osztályba jársz Luke-al igaz?- kérdezte.
-igen miért?- kérdeztem közben elvigyorodtam.
-hát csak kérdeztem és ennyi.-mondta és vonta meg vállát.
-aha persze, hé én is elmondtam neked úgy hogy most te jössz.-mondtam vigyorogva.
-neked elsem kelet mondanod magamtól is tudtam.- vigyorodott el.
-na jó ez igaz de attól még elmondhatod.- mosolyogtam rá.
-hát jó. Igazából tetszik Luke csak szerintem én nem neki. De inkább hagyjuk.-mondta.
-óh hát ezt könnyen kideríthetem.- vigyorogtam.
-mi? Mit akarsz csinálni? Jaj Olivia ugye nem mondod el neki?- rémült fejet vágott.
-nem dehogyis csak kérdezősködők kicsit rólad nyugi bízd rám a dolgot.-kacsintottam rá és indultam Luke-hoz.
Vissza néztem Bogi ijedt szemekkel nézett rám.
-hé szia Luke.- köszöntem.
-csá mi a hejzet?- kérdezte.
-hát semmi... am te ismered Bogi-t?
-Bogi-t? Hát persze.- csillant fel szeme. Ez már jó jel.
-és mit gondolsz róla?- kérdeztem.
-miért kérded?- ráncolta össze homlokát
- hát most barátkoztunk össze és gondoltam mivel te már jobban ismersz mindenkit igy tudsz róla mondani valamit hogy milyen Bogi.-mondtam és közben láttam, hogy Bogi az egyik szekrény mögül kukucskál.
- óh hát ő nagyon aranyos lány és nagyon segítőkész. A múltkor bénáztam és elejtettem a könyvem. Ő egyből rohant és segített felszedni. Na meg nagyon szép.- álmodozó fejet vágott.
- ühüm.. szóval tetszik neked?-kérdeztem vigyorogva.
-igen de én nem tetszem neki ő túl jó csaj hozzám. -mondta és el szomorodott.
-szerintem ez nem igy van. Figyelj hívd el valahová és figyeld meg hogy igent fog mondani.-mosolyogtam rá.
-igazad van. Most azonnal megkeresem.-mondta és körbe nézett.
-jó ted azt.- vigyorogtam.
Hát ez könnyen ment. Szerintem össze illenek. Mind a ketten nagyon cukik.
Igaza van Bogi-nak elkel mondanom Déw-nek hogy mit érzek mielőtt örökre elveszítem.
Vége letek az óráknak, megyek ki a suliból és látom, hogy Bogi és Luke, együtt sétálnak és kacarásznak.
Integetem nekik és bogi-ra kacsintottam.
Felszáltam a buszra.
Pár perc allat haza értem nincs mesze a házunk.
A ház előtt voltam és oda néztem Déw ablakára, és látom hogy ő is bezárta. Úgy látom minden szálat megszakított köztünk.
Nagyon fáj és nagyon hiányzik.
Bemegyek a szobámba és levetetem magam az ágyra azonnal bealudtam.
Csak késő este keltem fel 11:00.
Azta, jó sokat aludtam.
Felállok és oda megyek az ablakhoz szakad az eső.
Arra lettem figyelmes hogy anya Déw-nek a házukba megy átfele de nagyon igyekezet és körbe nézet mintha, nem akarta volna hogy valaki lássa. De hát Cat. Nincs itthon mert, esti műszakban dolgozik és hajnali 3-kor szokott haza jönni.
Nem tetszik ez nekem.
Kimentem a házból és megindultam Déw házába.
Lassan kinyitottam az ajtót és Déw-el találtam magam szembe.
Mutatta hogy maradjak csendben, aztán lassan indult meg egy ütővel a kezében, a lépcsőn felfelé.
-várj Déw!- szóltam utána.
-valaki betört hozzánk, maradj csendben.- suttogta.
- Déw, az nem egy betörő hanem az anyám. Követem őt azért vagyok itt.-sütöttem le fejem.
-hogy az anyád?- nézet rám bambán.
-igen ő.-mondtam.
Aztán hangos zajra lettünk figyelmesek, vagyis jobban mondva nyögésekre.
Nagyon szégyellem anyámat, hogy teheti ezt.
Déw-el egymásra néztünk.
-ez nagyon ciki.-sütöttem le fejem.
-Hát inkább durva.-rázta meg fejét.
Valami pukkanás hallatszott oda fentről.
-Azt hiszem leszakadhatott az ágy!- mondta Déw.
- hát ja biztos.- mondtam halkan.
Egymásra néztünk és mintha szikrázott volna köztünk a levegő.
Közeledik felém.
Én szegyenemben megfordultam és az ajtónak vetem az irányt.
-várj Liv. Hova mész ilyen esőben.- szólt utánam és elkapta karomat.
-őm.. hát már úgyis eláztam úgy hogy már tök mindegy.- mondtam lehajtott fejjel. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni annyira szégyelltem anyámat.
-miért zártad be az ablakot?- kérdezte majd közelebb húzott magához.
-hát csak úgy..- dadogtam.
-értem. Nyisd ki vissza az ablakot mert, nem sokára át megyek.- mondta és közelebb hajolt hozám.
Azt hitem a szívem kiugrik a helyéről.
Mintha pillangók repkedtek volna a hasamban. Egy kicsit megijedtem.
Kimentem az ajtón és a szobámba igyekeztem.
Oda léptem az ablakhoz, de nem nyitottam ki.
Lefeküdtem de nem tudtam aludni gondolkodtam.
Majd halottam, hogy kopogtat valaki az ablakomon. Oda lépek az ablakhoz, és elhúzom a sötétítőt.
-engedj már be Liv!- mondta Déw és látom hogy elázott.
-nem.. nem nyitom ki Déw menj haza jó?- mondtam de közben a szívem majd ki ugrott a helyéről. És azt éreztem hogy azonnal engedjem be.
-légyszi Liv engedj be mert lefagytam.-mondta .olyan cuki.
Sóhajtottam egyet és kinyitottam az ablakot majd hátrébb léptem, mert akkor jutott eszembe hogy alsó neműben , és csak egy szál polóban vagyok.
Bemászott és neki dölt az ablaknak.
Néztünk egymás szemébe percekig.
Majd elindult felém.
-ő.. Déw én álmos vagyok úgy hogy menj majd holnap beszelünk.- mondtam és vakartam meg fejem..
-Liv! -szólalt fel és közelebb jött hozzám. Kapkodtam a levegő utàn. És toporzékoltam.
-Miért mész hátra felé liv?- kérdezte és újra közelit.
-Én nem megyek hátra felé.-csuklott el hangom. A szívem egyre gyorsabban vert. Majd kiugrott.
Megfogta derekam és közel húzott magához, nagyon közel.
Olyan közel hogy ajkaink már majdnem össze értek. Mindketten kapkodtuk a levegőt egymással szemben.
-Déw én.. - hátrébb léptem.
-Igen?-kérdezte és újra közelit felèm.
Elkapta hirtelen a derekam és magához vonszolt. Ajkaink újra közel egymáshoz.
-Liv én megőrülök érted, nem bírom tovább.- mondta és ajkát az én ajkamra tapasztotta.
Először csak össze értek ajkaink de utána, megjobban magához húzott szorosan és már,én sem bírtam tovább.
Forrón csókolóztunk, de oly annyira hogy már a kezét végig húzta hasamon, és már feljebb haladt kezével, mire gyengéden eltoltam magamtól.
-Déw ez biztos hogy jó ötlet?- kérdeztem egy kicsit elpirultam.
Össze szorította száját, és kimászott az ablakon.
•••
Reggel korán az ablaknak vetem az irányt már megszokásból.
Bámultam ki az ablakon hogy hátha meglátom Déwidet, de nem láttam.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi megált a mellettünk lévő háznál.
Aba a házba már évek óta nem lakik senki.
Èvekel ezelőtt egy nagyon jó, barátom lakot ott a szüleivel.
Abel együtt jártunk óvodába. Ès nagyon jó barátok voltunk de aztán elköltöztek..
Hát remélem az ujj szomszéd rendes lesz.
Elintéztem a reggeli rutint ès lementem a konyhába.
csináltam reggelit, aztán leültem tv-t nézni. Bizonyára anya még mindig alszik mert nem látom a kávés bögréjét, amit mindig az asztalon hagy. Nagyon unatkozom megyek sétálok egyet.
Már elindultam az úton, mire egy ismeretlen hang megszólitot
-Olívia?-kérdezte.
-Tessék?-fordultam vissza hozzá.
-Te vagy az Olívia?-kérdezte vigyorogva.
-Ismerjük egymást?-kérdeztem. nem tudom ki ez a srác, egy kicsit a tekintete ismerős, de nem rémlik hogy ismernèm.
-Nem ismersz meg?-kérdezte vigyorogva.
-őm...nem.-mondtam és ráncoltam össze homlokom.
-Èn vagyok az Abel!-mondta ès közelebb jött felèm.
-Abel? -kérdeztem vigyorogva. nagyon régi baratom akivel egy oviba jártunk.
-Igen.-mosolygot és arcon pusziltuk egymást.
-De rég látalak Olívia.-mondta ès leültünk a ház előtti lépcsőre.
-Igen rég láttuk egymást Abel.-mosolyogtam rá.
-Hogy hogy vissza költöztetek.-kérdeztem.
-Hát már végleg vissza költöztünk.-mosolygot.
sokat beszélgetünk Abellel.
-A szüleid jól vannak?-kérdeztem.
-Az apám már évekkel ezelőtt meghalt.-mondta ès sütötte le fejet.
-oh sajnálom őszinte részvétem.-mondtam ès kezem a vállára tetem.
-Már régen volt, de mèg mindig nagyon fáj és nagyon hiányzik.-szomorodott el.
Az anyukaja Margó oda szólt neki hogy menjen ès segítsen kipakolni a dobozokból, a cuccokat.
Mind ketten feláltunk és oda indultunk.
-Olívia?-kérdezte döbbenve Margó.
-Igen én lenèk.-mondtam mosolyogva.
-Azta de megnőtél ès milyen szép vagy.-mondta ès arcon pusziltuk egymást.
Margó nagyon kedves volt velem mindig. Emlékszem mikor náluk játszottunk Abellel mindig csokit ès cukrokat adott nekem.
-Részvétem Margó néni.-mondtam.
-köszönöm Olívia.-csüggedt el.
-őm.. oliv nincs kedved segíteni kipakolni?-kérdezte Abel vigyorogva.
-Hát de, miért ne.-mondtam mosolyogva, ès megláttam hogy Déw a házuk előtti verandának, neki dölve bámul rám ès Abelre.
Majd mikor beindultunk a házba, visszanéztem és láttam hogy Déw, dühösen bemegy a házba, ès becsapja az ajtót.
Még mindig nagyon haragszik rám.
Kipakoltuk a cuccokat Ábellal ès Margóval. Közben beszélgetünk hogy mik történtek régen.
-Az anyád hogy van Olívia?-kérdezte Margó.
-ö..hát jól van köszi.-mondtam.
-Majd át megyek hozzá, biztosan őrülne nekem. Emlékszem régen mindig, kártya partikat vágtunk. Ti meg addig leléptetek és, a szomszédokat ijezgetètek.-Mondta röhögve Margó.
beszélgetünk még nagyon sokat, hogy mik történtek règen.
Aztán mondtam hogy most már megyek ès ki indultam.
-kösz hogy segítettél. jövök neked egyel.-mondta Abel vigyorogva.
-Nincs mit és szavadon foglak.-vigyorogtam aztán megindultam haza.
Beérek a házba, és látom hogy anya a kanapén ül ès, a tévét bámulja. Nem is lenne ezzel gond, ha belene kapcsolva.
Nem szóltam megindultam, a szobámba, ès az ágynak vetetem magam ès be is aludtam.
Majd csak később keltem fel.
Feltápászkodtam az ágyamból ès egy csattanásra lettem figyelmes.
Kinyitottam az ajtót ès kimentem.
Láttam hogy anya egy injekciós tűvel szúrja magát, kisirt szemekel.
Majd meglátot, ès rám ordított.
-mi a f...t nézel.-ordított rám anya.
-anya jól vagy?-kérdeztem könnyes szemekel.
-takarodj a szobádba.-ordította .
-jólvan anya.-mondtam. ès bementem a szobámba.
Felültem az ágyra, ès azon gondolkodtam hogy át kellene mennem dèw-hez. De aztán eszembe vágódót, amit az apja Shon mondott. Hogy hagyjam békén a fiát.
Hiányzik nagyon.
Elveszítettem a legjobb barátom, ès a szerelmem is egyben. Hát nagyon ügyes vagyok nem de?
Elmentem zuhanyozni, de mintha hangokat halottam volna ezért elzártam a csapot, ès halgatóztam.
-nyisd ki az ablakot liv.-szólt .
Gyorsan magamra tekertem, egy kendőt ès kimentem.
Az ablakba csimpaszkodik Déw.
Megijedtem hirtelen.
Bemászott ès megált előttem. végig mért szemével.
-mit akarsz?-kérdeztem.
-láttam nagyon jól elvagy az új sráccal.-mondta egy kicsit dühösen.
-ja ö Abel egy régi barátom, most költöztek vissza.-vigyorogtam.
-aha értem barátod.-hunyorit.
-olyan barátod mint èn voltam, aki néha veled aludt, veled ébredet, mindig veled volt, aki veled együtt sirt, vagy épp nevetett. Ö ilyen Barát liv?-kérdezte és közben elkapta a derekam és magához húzott.
-nem ö nem ilyen Barát dèw-válaszoltam könnybe lábadt szemekkel.
Közelebb húzott magához de, éreztem hogy csúszik a kendő rólam.
-ö Déw..-késő volt lecsúszott a kendő a földre, ès én ott álltam, meredten ès mesztelenül vele szembe.
-a szemembe nézz dèw-parancsoltam rá.
-jó.-közben a plafont bámulta.
-fordulj el.-mondtam neki.
-oké-vigyorogta el magát, ès elfordult.
Gyorsan tekertem vissza magamra a kendőt, de most jó szorosan.
-kész vagyok már megfordulhatsz.-mondtam neki mire ö vissza fordult felém, ès mikor meglátta a kendőt rajtam, elhúzta a száját.
-ugye nem látál semmit Déw?-kérdeztem kidűjedt szemekel.
-nem láttam semmit liv.-mondta.
Aztán meghalotuk Abel hangját ahogy, a nevem suttogja az ablak alól.
-mivan már ö is bejohet az ablakodon?-kérdezte dühösen Déw.
-nem!-válaszoltam ès oda lèptem az ablakhoz.
-tessék.-szóltam ki az ablakon Ábelnak.
-szia Olívia bocs hogy zavarlak, csak azt akartam kérdezni, hogy holnap a suliban nem vezetnél, egy kicsit körbe. Szar újoncnak lenni.
-hát nem tudom milyen újnak lenni de, persze nagyon szívesen.-mosolyogtam mire ö is vissza mosolygot ès vissza elment.
-hm. -dünnyög Déw.
-miaz?-kérdeztem.
-tetszik neked igaz?-kérdezte majd közelebb lépet felém.
-mi közöd hozzá?-kérdeztem és vontam meg vállam.
-nincs közöm hozzá?-kérdezte felháborodóan. majd magához húzott.
Nem tudtam szóhoz jutni csak bámultam a szemèbe.
-szóval tetszik, ezek szerint neked igaz?-kérdezte.
-jaj hagyj már békén, dehogyis tetszik ö csak egy Barát.
-csak egy Barát mi? -kérdezte majd elengedett és át mászott az ablakon majd ,vissza nézett.
-egyébként Liv, dögös melleid vannak.-mondta vigyorogva majd megharapta alsó ajkát és elment.
lefagytam akkor mégis csak látta.
•••
*Másnap*
Együtt indultunk Abel-al, a suliba.
Körbe vezetem,megmutatam, a termet ahol leszünk ès az öltözöt, mert az elsö óra, testnevelès, Ö a fiú, én pedig a lány öltözőbe vetük az irányt.
Már mindenki kiment, a terembe, csak én meg Bogi maradtunk az öltözőbe. Szokás szerint.
-Szia olivia-köszön Bogi mosolyogva.
-Szia-köszönök vissza.
A szekrényemnél álltam, ès öltöztem, mikor Déw, betoppant.
-Jesszusom Déw.-szólalt fel bogi.
-Szerintem ezt nekem kelet volna mondanom ,mert én álok itt melltartóban.-mondtam boginak.
-Na én akkor megyek is, beszélgessetek, meg minden.-Mondta bogi aztán lelépett.
Déw megindult sebesen felèm, elkapta a derekam ès a szekrénynek nyomot. Majd megfogta a fenekem.
Lemeredtem.
Közzel hajolt hozzám.
-Tetszik ez neked liv?-kérdezte Déw.
-Hát ö...-elakadt a szavam.
-Azt hitem te az ilyen pasikat szereted liv, akik rámenősek mint Jackson.-jegyezte meg, komoly tekintettel
Majd elengedett és kisétált, de előbb vissza fordult és még mondott annyit hogy,
-Egyébként Liv, jó seged van.-mondta és harapott bele alsó ajkába.
Hát én lefagytam. Déw nem ilyen, vagy csak eddig nem vetem eszre?
Vagy direkt csinálta.
-Hát ez komoly volt.-jegyezte meg bogi.
-Te mind végig itt voltál?-kérdeztem kidüjedt szemekel.
-Nem dehogyis.- forgatta meg szemeit.
-Na menjünk mert ránk zárják az ajtót.-jegyezte meg bogi, gúnyos nevetéssel.
Elindultunk a torna terembe.
Láttam ahogy Déw, kiara-val, kacarászik.
Ideglobot kaptam egyből.
-Èn kinyírom ezt a csajt, az tuti.-jegyeztem meg.
-Nem az nem meg oldás liv.-mondta bogi.
Aztán arrébb mentünk, és egymásnak dobáltuk a labdát.
közben figyeltem hogy Kiara menyire nyomul Déwre, és ezt Déw èlvezi is.
Fogtam a labdát és mintha ha véletlen lett volna, Kiara fejének vágtam pontosan célba talált a labda.
-Te meg hibbantál?-fordult felém Kiara dühösen.
-Bocsi véletlen volt.-jegyeztem meg, majd vontam meg vállam.
-Na persze te kis nyomi.-kiabálta Kiara
-Hogy én nyomi?-háborodtam fel.
-Igen te.-válaszolta gúnyosan.
Neked annyi!
Megindultam felé, és a kezemet a hajába tapasztottam, majd lehúztam , ès térdre eset előttem.
Ketten próbáltak vonszolni le róla, Bogi és Luke. De nem ment könnyen nekik.
-Engedj el.-kérlelt Kiara.
-Nem! -kiabáltam rá.
Nagy nehezen Bogi és Luke kivonszoltak onnan, és kivitek a folyosóra.
-Te hülye vagy liv?-kérdezte bogi.
-Nem, de megérdemelte.
-Èn a helyedben pofán basztam volna.-jegyezte meg Luke.
-Te hallgass.-förmedt rá Bogi.
-Olívia most tuti hogy az igazgatóiba kell menned, ès ha baj lesz belőle?
Mire kimondta a tanár a karomnál fogva vezetett be az igazgatóhoz.
-Mi történt?-kérdezte az igazgató.
-Olívia neki támadt kiarának.-jegyezte meg a tesi tanár. Majd kisétált.
-Olívia? mire véljem ezt.-kérdezte az igazgató.
Mr.Robert, magas és enyhén vöröses hajú, zöld szemű.
-Hát mert mindent az ellenemre csinál, és már nem bírtam tovább.-Mondtam, közben leültem vele szemben.
-Olívia, de ezt akkor sem igy kell elintézni, ráadásul az iskolában.-jegyezte meg.
-Igen tudom.-sütöttem le fejem.
-Ezt most majd én elintézem, de soha többé ilyet nem csinálhatsz. Megérteted?
-Igen igazgató úr, megértetem.-Mondtam majd az ajtóhoz léptem és kimentem.
Bogi és Luke, kidűjedt szemekkel néztek végig rajtam.
-Na mi volt?.-kérdezték.
-Hát semmi. Azt mondta ne csináljak többet ilyet.-Mondtam majd megindultam az öltözőbe.
Vissza vetem a kinti ruhámat , a táskám a vállamra vetem, ès ki indultam.
Abel utánam jött.
-Ez komoly volt oliv.-jegyezte meg
-Ja tudom.-vigyorogtam.
-Tudod mit? Menjünk együnk egy Pizzat.-mondta.
-Rendben.-vontam vállat.
Meglátunk egy büfés kocsit ès lerohantuk mert, pont be akart zárni.
pizza nem volt, ezért hamburgert ettünk.
-Van barátod?-kérdezte Abel.
-Nincs, neked van csajod?-kérdeztem vissza.
-Nem nincs.-mondta.
*
Megettük a kaját, és elindultunk haza.
A ház elött megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova este Ábellal
Majd bementem a házba.
Anya sehol mint mindig, ès kaja sincs. Hát szuper felállás.
Lehajítottam a táskám ès a konyhának vetem az irányt, hogy csináljak egy szendvicset.
Majd leültem a tv elé ès befaltam.
A tv nézésé közben elaludtam, és majd csak anya hangjára ébredtem.
-Kelj fel liv.-szólítót meg egy kedves hang.
-Mi az anya?-nyitottam ki szemem.
-Álj fel a rohadt kanapémról, mert az az én helyem.-förmedt rám, majd lelökött a kanapéról, szó szerint.
Kinéztem az ablakon ès láttam hogy már sötètedik.
gyorsan vetem az irányt a szobámba majd a fürdőbe.
Lassan elkészültem ès oda léptem az ablakhoz.
Néztem Déw házát, mint mindig.
Majd azt láttam hogy Kiara besétál az ajtójukon a házba.
A sötétítő miatt az ablakukon alig láttam ,de azt igen hogy valakire rá vetette magát. Ès az a valaki biztosan Déw volt.
A nappaliban csókolóztak, ès már azt láttam hogy a kanapéra vetik magukat.
Össze törtem. Nekem annyi.
Igaza volt boginak hamarabb kellet volna lépnem. De már lekéstem.
Nyílik a szobám ajtaja, és Abel megszólitot..
-Na mehetünk?-kérdezte vigyorogva.
-Igen. ma leiszom magam.-jelentetem ki.
-Hát oké.-mondta Abel.
Abel az anyja kocsiját elkérte, igy azzal mentünk egy házi buliba.
Nem ismerem ki tartja a bulit, de ez nem számít, csak az hogy leigyam magam.
Bemegyünk Ábellal, a házba ahol a buli van.
Mindenki totál leitta magát.
Oda léptem az asztalhoz ès töltöttem magamnak egy ital. Bár nem tudom milyen ital volt nem szokásom inni, de tök mindegy volt csak igyak valamit.
Körbe néztem Abel sehol.
Végig vonszolom magam a tömegen, majd Ábellal futok szembe aki, már tök részeg.
-Szia oliv.-köszön vigyorogva, kidüjedt szemekel.
-Hát neked is szia.-vigyorogtam.
-Táncolunk?-kérdezte Abel
-Ja.-mondtam, olyan mindegy tekintettel.
Szólt a zene a Katy Perry- Dark House.
Azon kaptam magam hogy Abel egyre közelebb húz magához.
Egy kicsit szédültem bizonyára a már pár pohár megivott italtól.
Szorosan ölelte derekam Abel, én meg kezemet a nyakába fontam.
Azt láttam hogy az Déw, megráztam a fejem ès újra nézem ès csak akkor jöttem, rá hogy az nem Déw, hanem Abel .
Levetem a kezemet a nyakából ès sebesen kiindultam a házból, ès haza vezető útnak vetem az irányt.
Szakad az eső.
Totál eláztam és kijózanodtam.
Egy fényre lettem figyelmes, ami a szemembe sütött.
Össze húztam szemem ès a kezemmel eltakartam.
Halottam a motor hangját, majd levetem kezem az arcomból.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Déw.
-Èn sétálok.-válaszoltam.
-A szakadó esőben?-kérdezte döbbenve.
-Igen ès?-förmedtem rá mert, eszembe jutott hogy a nappaliban szexelt kiaraval
-Liv te ittál?-kérdezte majd leszállt a motorról ès oda lépet hozzám.
-Igen.-válaszoltam.
-Ès egyedül hol voltál?-kérdezte közben ráncolta össze homlokát
-Nem egyedül voltam hanem Ábellal egy házi bulin.-mondtam ès vontam vállat.
-Èrtem. Szóval egy házibulin Ábellal.-mondta dühösen.
-Ès ö hol van?-kérdezte közben szét nézett.
-Hát ö ott maradt.-mondtam.
-Szép kis barát mondhatom. Hagyja hogy egyedül járkál a szakadó esőben. Gratulálok hozzá.-mondta gúnyosan.
-Kösz.-kiabáltam rá majd, megindultam .
Mire ö utánam jött, ès elkapta a karomat.
-Gyere haza viszlek.-mondta ès vonszolt a motorhoz.
-Haza tudok menni.-mondtam
-Ülj fel a motorra.-mondta dühösen.
Nagy nehezen felültem ès át karoltam, majd elindultunk.
olyan jó volt át ölelni.
Már a háznál vagyunk.
Leállítja a motort ès èn le szállok.
Elkapta hirtelen a karomat ès oda húzott magához.
-Ne menj el liv.-mondta ès az ölébe ültet.
-Miért büntetsz ennyire Déw?-kérdeztem könnybe lábadt szemekel.
-Èn nem büntetlek liv.-mondta ès rázta meg fejet.
-Mit érzel irántam?-kérdezte komoly tekintettel.
-Azt hogy..-mire mondani akartam egy kocsi ált meg mellettünk.
Abel.
-oliv miért rohantál el ugye, nem azért mert meg öleltelek? -Kérdezte majd oda jött hozzám.
-ö..nem, nem azért.-dadogtam közben Déw-re néztem, aki dühébe leszállt a motorról, ès oda jött hozzánk.
-Most beszélgetünk, ha nem vennèd észre.-mondta Ábelnak.
-Èn nem neked szóltam hanem olivnak.-förmedt rá Abel.
láttam hogy Déw, ökölbe szorította kezét
-Jó fejezètek be. Abel majd megbeszéljük oké?-mondtam neki.
-oké akkor majd átt jövök hozzád, de nyisd ki az ablakodat.-mondta közben Déwre vetette tekintetet.
hatalmas csend lett köztünk.
-Együtt vagytok?-kérdezte Déw.
-Nem dehogyis.-válaszoltam neki.
-Gyere ide.-mondta ès oda húzott magához.
-Na ès te kiaraval együtt vagy?-kérdeztem.
-Mi? Nem dehogyis miből gondoltad?-ráncolta össze homlokát.
-Ne hazudj Déw láttam ahogy, ma a nappaliban sexeltek.- förmedtem rá.
-Hogy mivan?-röhögöt.
-Oh neked ez vicces, de képzeld nekem nem mert...szeretlek, igen beléd szeretem Déw.
(Végre kimertem mondani.)
-Hogy szeretsz?-kérdezte majd mélyen a szemembe nézett.
-Igen hányszor mondjam mèg el.-mondtam neki.
-Ès a barátot, vagy a pasit akivel nem járnál sohasem. melyiket?-kérdezte.
Akkor jutott eszembe, amikor azt mondtam neki, hogy te nem olyan pasi vagy akivel járnék.
-Szeretlek barátként is hisz tudod, de szerelemből is, ès igenis járnék veled csak akkor azt hitem, te velem nem.-Mondtam neki és sütöttem le fejem.
-Liv èn szeretnèk hinni neked, de valahogy azt érzem, hogy te csak a barátot akarod vissza kapni.-jegyezte meg.
-Nem csak a barátot Déw.. Szóval nem hiszel nekem?-kérdeztem.
-Nem, sajnálom liv, de nem hiszek neked mert akárhányszor magamhoz húzlak vagy ilyenek te, mindig eltolsz magadtól.
-Ja mert te kiaraval vagy, ès láttam hogy csináltátok a napaliban.-mondtam ès elnyomtam magamtól dühösen.
-Hát liv èn, nem tudom te kit látál kiaraval, de hogy nem engem az biztos mert suli utàn csak a motoromért jöttem haza, aztán leléptem.
-Akkor mégis kivolt az apád?- kérdeztem röhögve, mire ö komoly tekintetet vágott, ès èn is.
-Igen liv biztosan ö volt az tuti.-mondta.
-Apád pedofil?-kérdeztem vigyorogva mire ö is elnevete magát.
-Hát ezek szerint, igen...-motyogta.
Megkönnyebbültem hogy, nem Déw volt az hanem az apja...
Vissza léptem hozzá ès a szájára adtam egy puszit, ès megindultam a lépcső felé, de ö elkapott, ès vissza vonszolt magához.
Majd megálltunk annál a fánál, ahol először találkoztunk.
A házunk előtti fánál ahol régen, fent ragadt a labdám, ès ahol arról vitatkoztunk Déw-el hogy hány gyerekünk, ès hogy mi lesz a nevük. Èn is más nevet akartam ès ö is. Emlékszem leültünk a fához ès megígértük egymásnak, hogy mindig együtt leszünk.
Vissza emlékeztem, ès elkapott a sírás.
Megfordultam ès Déw nyakába borultam, mire ö is átölelt ès azt mondta,
-Az lesz a nevük amit te akarsz!-suttogta fülembe, majd szemembe nézet ès meg csókolt.
-Bizonyíts be liv, hogy tényleg szeretsz.-mondta ès elindult a házba.
-Ja te meg addig csajozol, hát ne is zavartasd magad.-kiabáltam oda neki, mire ö el röhögte magát.
-Nekem csak te kelesz liv.-kiabálta.
-Ja ès tényleg jó seged van.-suttogta már az ajtóból, aztán röhögve bement.
•••
Reggel anyám rikácsolására ébredtem.
Gyorsan össze kaptam magam, ès nem vártam meg hogy anya kitombolja magát, hanem rohantam a buszhoz.
Pár perc allat a sulihoz értem.
Beérek a suli folyosójára, ès Bogi-val futok szembe.
-Hali ne igyekez, mert első két óra lyukas óra lesz.-jegyezte meg Bogi.
-Szia az jó.. -mondtam közben körbe néztem Déw utàn kutatva.
-Mèg nincs itt Déw, ha őt keresed.-mondta Bogi.
-Biztosan késik...-vontam vállat.
Leültünk a szekrénynek dölve.
-Elmondtad neki?-kérdezte komoly tekintettel Bogi.
-Igen a tegnap este elmondtam.
-Ès?..-kérdezte Bogi majd szembe fordult velem.
-Elmondtam neki hogy szeretem de ö azt mondta hogy bizonyítsam be.-mondtam.
-Akkor nem hiszi el hogy szereted, mármint nem barátként..-jegyezte meg.
-Igen. Azt hiszi hogy csak a barátot akarom vissza szerezni, pedig nem, mert totál bele zúgtam.
-Ès hogy akarod bebizonyítani?
-Még nem tudom, de most inkább beszéljünk másról..-mondtam Boginak.
-Oké... Am tudnál nekem segíteni liv?-kérdezte Bogi.
-Persze, mi az?
-Voltam az üzletben tegnap, rucikat nézegetem, de nem tudtam dönteni hogy melyiket válaszam, ezért lefotóztam hogy megmutassam neked.-Mondta Bogi közben mutogatta a rucikat a telefonján.
-Bogi.. mindegyik nagyon szép. Nem csoda ha nem tudsz dönteni.-mondtam mosolyogva.
-Jó de, egyet választani kellene mert ma randim lesz.-jegyezte meg bogi, vigyorogva.
-Àh, már értem, Luke randira hívott.-mondtam neki, mosolyogva.
-Igen. Este elmegyünk valahova de az titok, mert azt mondta meglepi, szóval ezért akarok valami jó rucit, de nem tudok választani.
Nézegettük tovább a telójan a képeket, a ruhákról.
Végül egy, levendula színű koktél ruhát választottunk.
Majd jött luke,
-Sziasztok.-köszön Luke.
-Hali.-köszönünk vissza
-Liv, nem gond ha elrablom Bogit?-kérdezte vigyorogva.
-Nem dehogyis.-mosolyogtam.
-Akkor később beszélünk.-mondta Bogi, ès kézen fogva mentek Luke-al.
Nem tudtam ott maradni, mert rossz érzésem volt Déw-el kapcsolatban, ezért haza mentem.
*
Kinéztem az ablakon ès láttam, hogy Shon zokogva ül a házuk előtti lépcsőn.
Lementem ès oda indultam hozzà.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódóan.
-Cat...meghalt!-mondta könnybe lábadt szemekel.
-Hogyan? de hát..-elakadt a szavam.
-Cat.. daganatos volt.-mondta Shon majd lesütötte fejèt.
Azonnal rohantam Déw szobájába.
-Szia..-köszönök. Az àgynak dölve ül a földön.
Oda ültem mellè ès át öleltem.
Tartotta magát, de mihint át öleltem zokogni kezdet.
Sosem láttam sírni.
-Annyira sajnálom!-mondtam sírva, majd meg csókoltam.
-Liv, ne hagyj el soha, ha téged elveszítelek abba belehalok.-Mondta majd majd magához húzott ès szorosan ölelt.
Átt jött anya is hogy részvétet nyilvánítson.
Lementünk Déw-el a nappaliba.
Sokan jöttek be köztük, Abel is ès az anyukája.
Oda jött Abel hozzánk.
-Sziasztok, Déw őszinte részvétem.-mondta Abel majd leült Déw mellè.
Körbe néztem hogy lássam anyát, ès látom hogy egy üveg piával a kezében vigyorog.
-Jövök mindjárt csak haza viszem anyát Déw.-mondtam Déwnek.
Oda mentem anyához, egyik karjába karoltam majd haza vittem.
*Eközben*
-Liv jobbat érdemel Déw.-mondtam neki, tudom hogy nem alkalmas, de tudnia kell mit érzek Olívia iránt.
-Ès ezt most kell meg jegyezned?-kérdezte Déw egy kicsit màr dühösen.
-Figyelj Déw, jobb ha tudsz róla.-mondtam neki.
-Miről?-kérdezte majd ráncolta szemöldökét.
-Ahj. A tegnap este a házibulin èn, ès Liv... hát összejöttünk, csókolóztunk.-mondtam neki majd megveregetem a vállát ès kisétáltam.
*
-Na itt vagyok,-mondtam Déwnek majd mellè ültem.
-Hagyj bèkèn liv!-mondta dühösen Déw .
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Az hogy egy ribanc vagy! ès nem akarlak a közelemben tudni, menj a pasidhoz Ábelhoz. Már úgyis össze melegedtetek.-mondta majd felrohant a szobájába.
Utána igyekeztem, de becsapta előttem az ajtót.
Èn ezt nem értem, hogy értette azt hogy èn, ès Abel?
Ha csak!
Abel nem mondott neki valami hülyeséget.
Most azonnal beszèlek Abellel.
•••
Déw rám csapta az ajtót, én pedig azonnal indultam Ábelhoz.
Az ajtaja előtt álok, de hiába kopogtatok, nem nyit ajtót.
*Eközben* Bogi és Luke.
Gyorsan igyekeztem a fürdő szobába, mert Luke nem sokára értem jön.
Felvetem egy levendula szinű koktél ruhát.
A hajam begöndöritetem.
Enyhe sminket használtam.
- Bogi a barátod már itt van.- szólt anya.
-Megyek, csak egy perc.-mondtam,majd még párszor a tükörbe néztem.
Lassan indulok le a lépcsőn, Luke a lépcső előtt vár mosolyogva.
(Hát nem romantikus?)
- Gyönyörű vagy.-mondta Luke.
- köszönöm.-mosolyogtam.
Udvariasan nyitotta ki a kocsi ajtaját előttem, én pedig beültem.
*
Egy étteremben vagyunk.
kétszemélyes asztalnál ülünk,és az étlapot olvasgatjuk.
- Hát nem igazán tudom hogy,mit válaszak.-Jegyeztem meg Luke-nak.
- Tudod mit,én sem úgy hogy együnk Pizzát.-mondta vigyorogva Luke.
-Rendben.-bóllogatam.
Nagyon jól érzem magam Luke-al.
Ha melette vagyok mindig mosolygok, akaratlanul is.
Úgy érzem szeretem.
*
Haza hozot Luke.
-Bogi én nagyon kedvellek. -mondta, majd át karolta derekam és megcsókolt.
-Én is nagyon kedvellek.-mondtam Luke-nak, és át öleltem.
Ő pedig újra megcsókolt.
***********
Nagy nehezen kinyitotta nekem az ajtót Ábel.
Karbatet kézzel álok meg előte.
-Mit mondtál Déw-nek.-kérdeztem.
-Semmit.-motyogta.
-Ne hazudj Ábel.-emeltem fel a hangom.
-Csak annyit mondtam hogy csókoloztunk. Olivia te jobbat érdemelsz mint Déw.
-Óh és kilene az a jobb? Te?-léptem közelebb.
-Igen.-jelentette ki.
-Miért hazudtál? Nem is csókolóztunk.-orditotam rá.
-Szóval hazudtál?-szólalt fel Déw kintről, majd dühösen bejött és behúzot egyet Ábelnak.
Totál lefagytam. De meg érdemelte Ábel.
-Gyere.-mondta Déw és megfogta a kezem.
Át mentünk hozzám.
-Ne haragudj Liv, tudhatam volna hogy csak hazudik.-sütöte le fejét.
-Mindegy az a lényeg hogy tudod hogy nem igaz.-Jegyeztem meg majd, meg simitotam arcát.
-Szeretlek.-mondta Déw, és megcsókolt.
-Én is Szeretlek.-sutogtam neki és át öleltem szorosan.
*
Itt vagyunk Déw házában.
Nagyon sokan jöttek el.
Sajnálom Cat nénit, nagyon rendes volt velem mindig.
Nagyon meg viselte Déw-et anyja halála, de tartja magát.
Dühösen néz az apjára Shon-ra. Nem csoda hisz Shon tönkre tette Cat-et.
Kezemet fogva ülünk a kanapen Déw-el.
- Ne hadj el Liv. -mondta kétségbe esve.
-Soha nem hagylak el.-jelentettem ki és, át öleltem.
•••
Kézen fogva léptem át Déw-el az iskola kapuit.
Ahogy be értünk a folyosóra, minden szem ránk szegeződött.
Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő vissza adta ajkamra.
Próbálom vigasztalni, de nagyon nehéz mert nagyon megviselte édesanyja halála.
Nem csoda hisz imádta az anyukáját.
Engem is megviselt mert nagyon kedveltem,és mert jobb volt hozzám mint a saját anyám.
Jönnek velünk szemben Bogi és Luke, össze fonódott kézzel.
-Sziasztok.-köszönek.
-Sziasztok.-köszönünk vissza.
Egymásra néztünk Bogival és már alig vártuk hogy, kibeszéljük a randiukat,és azt hogy hogyan jötünk össze Déwel.
A fiúk elmentek foci edzésre,mi pedig igyekeztünk mert az első órának,Testnevelés.
Bementünk az öltözőbe.
A tesi tanárunk,szólt hogy nem lesz megtartva az első óra, de maradjunk a suliban azt szigorúan kijelentette.
Mi ennek nagyon is örültünk Bogival.
Külön mentünk és elkezdtünk fecsegni.
-Na mesélj már mi volt a randin?-kérdeztem izgatottan.
-Hát...Luke azt mondta hogy nagyon kedvel.-mondta Bogi, arcán boldogság tükröződött.
-Ennek örülök. Nagyon cukik vagytok együtt.-mondtam mosolyogva.
-Ti is nagyon cukik vagytok Déw-el.-vigyorgot.
-Na és még mi volt?-kérdeztem vigyorogva.
-Megcsókolt.-mondta, álmodozva.
-Akkor meg volt az első csók.-jegyeztem meg neki.
-Igen. Olivia én, azt hiszem vagyis tudom hogy szerelmes vagyok Lukeba.-jelentette ki boldogan.
-Ezt eddig is tudtam.-bólogatam.
-Na de most te jössz. Mi történt?-kérdezte.
-Képzeld Déw anyukája meghalt a tegnap.-mondtam neki szomorúan.
-Igen tudom mondta Luke. Sajnálom.
-És ha ez még nem lett volna elég,Abel azt hazudta Dew-nek, hogy én és ő együtt vagyunk.-mondtam.
-Ez most komoly?-kérdezte zavarodotan.
-Igen. Át mentem Ábelhoz hogy megkérdezem miért hazudot, mire azt mondta hogy én jobbat érdemlek. Vagyis ezzel magára gondolt. Eközben Déw az ajtónál ált és mindent halott szerencsére. Így rájött hogy Ábel hazudott. Behuzot neki egyet azon nyomban.
-Azta...hát azért nem gondoltam volna Ábelról mert olyan kedvesnek látszik. Ez azért szemétség volt tőle, ráadásul pont az anyukája halála napján kelet neki ilyet hazudni. Jól tete Déw.-jegyezte meg Bogi.
-Bogi én,valahogy azt érzem hogy történi fog valami rossz velem és Déw-el.-mondtam neki.
-Mire gondolsz?-ráncolta homlokát.
-Nem tudom. De nagyon rossz érzésem van.-jegyeztem meg.
-Ne is gondolj erre, csak arra gondolj hogy minden rendben lesz.-nyugtatot Bogi.
-Remélem.-mondtam,és fejemet a válara raktam.
**
Szünetben Déw-el beszélgetünk mikor, Ábel jött felénk, majd elsétált melletünk. Lesütöte fejét, látszólag megbánta amit tett.
-Szeretlek Liv.-mondta Déw és nézet mélyen a szemeimbe.
-Én is szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
**
Haza jötem, anya sehol.
Felmentem a szobámba, elmentem zuhanyozni majd utána az ágyamra hupantam és vártam hogy Déw bemászon az ablakomon.
Nem sokkal később, így is történt.
-Szia kicsim.-ugrott mellém az ágyba.
-Szia.-mondtam és hozzá bujtam.
-Mi a baj?-kérdezte aggódóan.
-Félek.-mondtam neki.
-De hát mitől?-kérdezte és szembe fordult velem.
-Atól hogy elveszitlek.-mondtam neki könnyes szemekkel.
-Nem fogsz elveszíteni,azt soha.-mondta nyugtató hangon.
-Rossz érzésem van. Úgy érzem történi fog valami ketönkel.-mondtam neki.
-Ha még is így lesz, mi akkor is kitartunk egymás mellet. Én ígérem.-mondta.
-Ígérem.-mondtam neki.
-Az igaz szerelemért,harcolni kell. Én harcolok érted Liv. Bárki és bármi ellen.
-Szeretlek Déw.
-Szeretlek Liv. Mindig is szeretelek.- mondta és magához szoritot.
Remélem hogy csalnak a megerzéseim,és nem lesz semmi baj. Remélem!
•••
Pár héttel később.
Minden rendben van köztünk Déw-vel,nagyon boldog vagyok vele.
Egyenlőre még csak titokban járunk,mert nem merem elmondani anyának hogy én és Déw együtt vagyunk.
Megvolt a temetés,Shon totál részegen álitot be.
Nem volt szép dolog tőle,de én aut vettem le,hogy talán úgy gondolja jobb is igy.
Sokan eljötek,nem lepődtem meg hisz,mindenki nagyon szerete.
Épp készülődünk Bogival,mert ma négyen elmegyünk moziba.
Sokat vitáztunk,a fiukal hogy melyik filmet nézük meg,de végül mi nyertünk.
*
A moziban vagyunk,én és Bogi folyton beszélünk,ami a többi nézőnek nem tetszik.
Talán azért van igy mert,unalmas a film.
-Támadt egy ötletem.-mondta Luke.
-mi az?-kérdeztük egyszere.
-Lépjünk le innen.-jegyezte meg,majd felállt.
Nagy nehezen kivonszoltuk magunkat a tömegből,és kimentünk.
-Hová megyünk?-kérdeztem Luke-tól.
-nem mindegy? Amúgyis végig beszéltétek a film felét.-mondta röhögve.
*
Megetünk egy hambit,majd haza indultunk.
Luke haza kísérte Bogit.
Én és Déw pedig,haza sétáltunk.
-el kellene mondanunk Liv.-mondta Déw.
-igazad van.-jegyeztem meg.
-olyan jó hogy, Bogi és Luke szülei tudják hogy együtt vannak,igy többet lehetnek együtt. -mondta.
-igen. De Bogi szülei sokkal szigorúbbak és vannak szabályaik velük kapcsolatban.-jegyeztem meg.
-tudod mit? Van egy ötletem.-mondta.
-mi az?
-mondjuk el nekik ma. Egyszer ugyis elkel hogy mondjuk.-mondta.
-rendben. Ha haza érek,az lesz az első hogy elmondom anyának.-mondtam neki.
-én is azt fogom tenni.-mondta majd megölelt.
*
Elköszöntünk egymástól,és megbeszéltük hogy felhívjuk egymást.
Be érek a házba,anya a kanapén ül,és látszólag józan.
Most jött el az idő,elmondom neki.
Leülök vele szembe.
-anya beszélhetnénk?-tetem fel a kérdést félve.
-persze.-bóllintot.
-hát az van.... hogy én és..hogy Déw meg én együtt vagyunk.-mondtam neki közben elcsuklott a hangom.
-hogyan?-ált fel dühösen a kanapéról és meg ált előtem.
-igen anya együtt vagyunk.-által fel én is.
-az nem lehet.-mondta majd arcon ütöt.
-azonnal szakitanod kell vele.-jelentette ki.
-nem! Szeretjük egymást.-mondtam neki zokogva.
-de nem lehet. Ti nem lehetek együtt!-kiabálta.
-de miért?-kérdeztem.
-most elmondok neked valamit,amit soha nem akartam.-mondta majd vissza ült velem szemben a kanapéra.
-mit?-kérdeztem.
-az apádról van szó.-mondta.
-hogy jön ide az apám,eddig sosem beszéltél róla.-mondtam neki.
-egy szórakozó helyen voltam,és nagyon becsiptem...egy nagyon helyes srác megpróbát fel csipni,az elején mig még nem voltam annyira magamon kívül,el elenkeztem. De aztán,megtörtént. Lefeküdtem vele. Pár héttel később,rá jöttem hogy terhes vagyok. El akartam vezetni de,nem lehetet. Kivácsi vagy rá ki volt ő?
-gondolom ugyis elmondod.-nyeltem egy nagyot.
-ő Shon. Az apád!-jelentette ki.
-nem érdekel.-mondtam könnybe lábadt szemekkel.
-biztos? Pedig érdekeljen mert,Déw apjáról beszélek Shon-ról. Igy már érted? Egy az apátok!-orditota.
-hogyan? Az nem lehet. Ez nem igaz csak direkt hazudsz.-zokogtam majd meg indultam Shon -hoz.
Berontotam a házba,láttam hogy Déw szeme könyes.
-ez igaz? Te vagy az apám?-orditotam Shon-ra.
-igen igaz!-jelentette ki.
Egymásra néztünk Déw-el,és meghalt az idő.
Minden össze tört bennem.
Déw nem birta tovább,felrohant a szobájába.
Dühösen bámultam anyára és Shon-ra,majd kirohantam onnan.
*
Most mi lesz?
Ugy érzem hogy nem kapok levegőt!
Miért van az hogy ha minden rendben van,jönn valami és tönkre teszi!
Sosem leszek boldog Déw-el.
Lepörgött előtem a gyerekorunk,a barátságunk,és a szerelmünk.
Mindennek vége!
•••
Egész este nem tudtam aludni,csak az járt a fejemben ami történt!
Még most sem bírom fel fogni,hogy Déw a testvérem!
Bárcsak ne lenne igaz!
Reggel szóltam Bogi-nak hogy, ma nem megyek suliba.
Azt mondta akkor találkozunk valahol mert ő sem akar.
*
Egy étkezdében találkoztunk,de mihint meg láttam azonnal sírva fakadtam.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-El sem fogod hinni mi történt!-mondtam neki majd leültünk az asztalhoz.
-Mond már!-nézett rémülten a szemeimbe.
-A tegnap miután haza mentünk, elmondtam anyának hogy én és Déw együtt vagyunk. De kiderült hogy Déw apja és az én apám,egy és ugyanaz!-mondtam neki.
-Hogy mivan?-kiabálta el magát,mire mindenki minket bámult.
-Igen ez van!-sütöttem le fejem.
-Annyira sajnálom Oliv.-mondta és át ölelt,ami nagyon jól esset mert Bogi az egyedüli,akinek mindent elmondhatok,mert megért.
-Most mi lesz?-kérdezte.
-Semmi! Igy már nem lehetünk együtt!-bóllogattam,és újra elkapott a sírás.
Bevallom egy kicsit szégyenlem magam,főleg Déw előtt!
-Na de figyi Oliv,szerintem ennek jobban útána kellene néznünk. És ha csak hazudtak? Van valami bizonyíték arra hogy te Shon lánya vagy?-nézett gyanúsan a szemembe.
-Nem nincs semmi bizonyíték! De miért hazudnának?-kérdeztem,és elgondolkodtam hogy talán igaza lehet.
-Azt nem tudom de kideritsűk.-jegyezte meg.
-Hogyan?-néztem rá értetlenül.
-Egy kicsit kutakodni fogunk utánnuk! Pl. Kezdjük Shon házába,mikor nincs otthon mi szép lassan be ossonunk. Biztosan van valami papir vagy nem tudom mi.
-Ez hülyeség Bogi. És ha nincs semmi bizonyíték,mert ha nem válalt értem felelőséget Shon,akkor nincs semilyen papir. De attól még lehet hogy igaz.
-Lehet igen,lehet nem! Van egy ötletem.-tette karba kezét.
-Mi az?
-Be avassuk Déw-t is!
-Na azt nem.-tiltakoztam.
-Miért ne? Szerintem ő sem nagyon hiszi ezt el. Biztos hogy bele menne hogy egy kicsit kutakodjunk. Ha nem találunk semmit akkor... akkor nem tudom mi lesz. De jobb mint hogy tétlenül ülj és szomorkodj.-mondta.
-Igazad van. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Hozzád mindig fordulhatok ha bármi bajom van. Köszönöm Bogi.-mondtam és megöleltem.
-Én nem akarok most Déw-el beszélni..-mondtam.
-Akkor majd én fogok.-bóllogatott Bogi.
-Rendben.
-Akkor elmondom a tervet.-mondta Bogi.
-Oké-meresztetem rá a szemem.
-Fel hívom Déwt és beszélek vele. Ha igent mond akkor,utána az lesz hogy ő kutakodik egy kicsit az apja papírjai között.
-És ha nem megy bele?-kérdeztem.
-Akkor mi fogunk kutakodni. Megvárjuk mig Shon elmegy dolgozni,és azt is hogy Déw suliba menjen. Mikor egyikőjük sincsen otthon,akkor megyünk mi.-mondta.
Nagyon remélem bevállik Bogi terve,és találunk valamit ami azt bizonyítja hogy nem Shon az apám!
Miután beszéltünk Bogi-val,haza jöttem és szerencsére anya nincs itthon.
Igy kutakodtam kicsit,de mind hiába mert nem találtam semmit!
Nem sokkal később Bogi hívott hogy, Déw már elkezdett keresgélni az apja szobájában.
Nagyon hiányzik!
Ma még nem láttam,ezért oda mentem az ablakhoz.
Pont szembe néztünk egymással!
Gyorsan elugrottam az ablaktól,és felültem az ágyamra.
Csörög a mobilom,Bogi hív.
Bogi azt mondta hogy Déw talált valamit,de nem mondta hogy mit mert nekem akarja elmondani.
Biztosan van egy papir vagy valami ami azt bizonyítsa hogy Shon az apám!
Mi más lenne?
•••
Miután Bogi elmondta,hogy Déw el akar nekem mondani valamit,én el terveztem hogy nem megyek ki a szobámból.
Nem merek Déw szemébe nézni,mert attól félek nem fogom kibírni és,meg csókolom amit nem lenne szabad!
Bezártam az ablakot és le feküdtem.
Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy valaki kopog az ablakomon.
Egyből tudtam ki az.
A takarót a fejemre húztam,és úgy tettem mintha aludnék.
-Liv kérlek nyisd ki.-szólalt meg Déw.
Ha csak a hangját meg hallom,a szivem ezerrel ver.
-Liv kicsim kérlek. Mondanom kell valamit.-mondta.
Nem birtam ki azonnal feláltam és ki nyitotam az ablakot neki,mire ő bemászott.
-Miért nem akartál be engedni?-kérdezte és derekam át karolta.
-Azért mert attól félek nem bírnám ki hogy ne érjék hozzád.-sütöttem le fejem.
-Jobban akarlak mint valaha.-mondta és ajkát az én ajkamhoz tapasztotta.
Nem birtunk egymásnak ellen álni!
Csókolózni kezdtünk.
Déw lassan húzta fel rajtam a pólót,amire én gyengéden eltoltam magamtól,majd el fordultam tőle.
-Szeretlek Liv.-súgta a fülembe.
-Én is szeretlek Déw de nem lehet!-mondtam határozottan neki,de a szivem belül nem ezt súgta.
-De lehet!-mondta majd oda fordított magához,és hátsó zsebéből elő húzot egy kis napló szerűséget.
-Ez mi?-kérdeztem,mire ő kinyitotta és a kezembe adta hogy olvastam el ami oda le van irva.
Figyelmesen olvastam,és rájöttem hogy az Cat naplója.
Döbbenve olvastam sorait,melyben pontosan le irja hogy,Déw nem Shon fia!
Három hónapos terhes volt,mikor Shon-hoz hozzá ment.
Lefagytam!
Kidűjedt szemekkel bámultam Déw-re.
-Akkor te nem Shon fia vagy?-kérdeztem.
-Nem az ő fia vagyok! De ő ezt nem tudja...-mondta,és azt vettem észre rajta hogy őt ez nem is zavarja.
-Az a lényeg hogy kiderült hogy nem vagyunk testvérek,a többi már nem érdekel.-nézett örömmel a szemeimbe és megcsókolt.
Annyira örülök hogy nem vagyunk testvérek!
Örömömben azonnal meg irtam. Bogi-nak hogy mi történt.
-Azt akarom hogy maradj itt velem ma este.-mondtam mosolyogva Déw-nek.
-Csak ma estére?-kérdezte karbatet kézzel.
-Ha te is szeretnéd akkor minden este együtt aludhatunk.-kacsintottam.
-Életem minden percében veled akarok lenni!-sútogta majd magához húzott.
**
Reggel együtt ébredtünk,boldogan.
Ő haza ment hogy átöltözön,de alig akartuk még ennyi időre is elengedni egymást.
Gyorsan össze kaptam magam,és kimentem.
Déw motorral ált meg előttem.
-Ugordj fel szépségem.-mondta mosolyogva.
-örömmel.-mondtam neki,és fel ültem.
Szorosan át karoltam,és arcára nyomtam egy puszit.
*
Órán elmeséltem Boginak hogy kiderült,Déw és én nem vagyunk testvérek.
Nagyon őrült neki.
-Valahogy éreztem hogy igy lesz.-bóllogatott.
-Igen ez igaz. Köszönöm.
-Mit?-kérdezte.
-Ha te nem intézkedel akkor,kitudja mikor derült volna ki.-mondtam neki mosolyogva.
-Te is meg tennéd értem.-mondta.
-Igen.-bóllogatam.
Annyira beszélgetünk Bogival,hogy észre sem vettük,hogy új osztály társunk érkezett.
-Ki lehet ez?
-Nem tudom.-mondta Bogi.
Az előttem ülő,srácot kérdeztem.
Azt mondta Nataly-nak hivják.
Aranyos lánynak tűnik.
És nincs hozzá kéttség,nagyon szép.
*
Szünetben a folyosón dumálgatunk Bogival,mikor az új csaj oda jött hozzánk,és bemutatkozott.
Nem tudom miért de,újra olyan furcsa érzésem van,de most Nataly-val kapcsolatban.
Ahh biztosan csak tévedek....
•••
*Pár nappal később*
Ez a Nataly teljesen maga köré csavarta Bogi-t.
Lépten nyomon követi őt,de nem csak Bogit hanem Luke-ot is.
Ami enegem zavar mert,van egy olyan érzésem hogy Nataly kiszemelte magának Luke-ot!
Beszélni akartam ma is Bogi-val hogy figyeljen oda jobban Nataly-ra,nem ért rá mert Nataly-val Pizzázni mennek.
Boszantó ez az egész.
Figyelmeztetnem kell Bogit.
De remélem csak az van hogy,rosszul láttom és Nataly nem akar semmi rosszat.
De jobb félni,mint meg ijjedni!
Még ma beszélek Bogi-val.
-Minden oké kicsim.-kérdezte Déw.
-Ami azt illeti nem.
-Mi az?-kérdezte.
-Az van hogy engem zavar az hogy Nataly túlságosan nyomul.
-Ezt már én is észre vettem!-bólogatott.
-Szerinted mit akar?-kérdeztem.
-Szerintem egyre gondolunk.-nézett a szemeimbe.
-Luke-ot akarja!-jelentettem ki.
-Igen. Mit akarsz csinálni?-kérdezte.
-Meg tépni Nataly-t!-mondtam dühösen.
-Az nem lenne jó ötlet.-rázta meg fejét.
***
Szünetben a mosdóban össze futotam Bogi-val.
-Hali. Mizu?-kérdeztem.
-Hali. Nem sok minden.
Úgy látom nem túl bő beszédű!
-Láttom jól el vagy Nataly-val.-jegyeztem meg neki.
-Aha. Rendes csaj.-mosolygott.
-Akkor is rendes lenne ha lenyulná Luke-ot?-kérdeztem karba tett kézzel.
-Hogy mivan?-ráncolta homlokkát.
-Szerinted miért ragad rád és van mindig a közeletekben?
-Nem. Nataly nem ilyen!-rázta meg fejét határozottan.
-Na persze.-mondtam.
-Figyi. Ha valami gond lenne vele te lennél az első akinek elkotyognám.-mondta majd kisétált.
Ez a Nataly nagyon zavarja a légkört.
-Hali.-köszönt Nataly mikor kiléptem az ajtón.
-Csá.-köszöntem félválról.
-Mi a bajod?-kérdezte karba tett kézzel.
-Még kérded? Én át látok rajtad Nataly!-jegyeztem majd fordultam vele szemben.
-Mivan? Te nem vagy komlett.-huzta fel szemöldökét.
-Hagyd őket békén!-förmedtem rá.
-Kiket? Hagyj már.
-Tudod jól kikről beszélek. Ne merj közzéjük állni mert...-szavamba vágott.
-Különben?-kérdezte de már nem az a kis ártatlan kislány volt akinek mutatta magát eddig.
-Különben azt is meg bánnod hogy megszületél!-kiabáltam rá,mire Bogi bejöt.
-Te meg mit kiabálsz oliv?-kérdete Bogi.
-Ez a kis ribanc kezte.-mutattam rá.
-Hogy én? Te kezted lehortál mindennek csak jónak nem! Meg fenyegetőzöl.-mondta rezzéstelen arcal.
-Ez nem is igaz! Mond csak ell hogy mit akarsz valójában.-mondtam neki karba tet kézzel.
-Úgyan már. A vak is lássa hogy féltekeny vagy mert Bogi többet foglalkozik velem,mint veled.-jegyezte meg vigyorogva.
-Hogyan? Ez nem igaz.-mondtam meg döbbenve.
-Ez igaz Oliv?-kérdezte Bogi majd elém állt.
-Nem! Én csak nem akarom hogy te és Luke szakitsatok emiatt a liba miatt.-jelentettem ki.
-Hogy én liba?-orditot rám,amitől totál ideges lettem és meg indultam hogy meg tépjem.
-Elég! Hagyjátok abba!-kiabált ránk Bogi.
-Oliv tudod hogy szeretlek de, meg tudom oldani nem vagyok gyerek! Észre venném ha Nataly,Luke-ot akarná.
Ledöbbentem.
Most e-mellé a liba mellé állt Bogi?!
-Te sem hagytad hogy én és Déw örökre szakitsunk.-néztem rá.
-Meg oldom! Nataly a barátnőm ahogy te is. Milenne ha inkább jobban meg ismernéket egymást?
-Óh kösz nem kérek belőle. Rendben de ha megtörténik amit gyanitok,majd kiváncsi leszek hogyan oldod meg.-mondtam neki és kimentem onnan.
Hazudtam!
Nem fogom hagyni hogy ez a liba közzéjük áljon.
Meg találom a módját hogy,el takaritsam az útból.
Bár igy nehéz lesz,ha Bogi őt védi!
•••
A parkban sétáltunk Déw-el,mikor arra lettem figyelmes,hogy Nataly, Luke-al sétál velünk szembe.
Nem látnak minket,mert arrébb mentünk Déw-el,hogy lássuk őket mit csinálnak.
Én kinyirom ezt a csajt!
De Luke-t is ha meg csalja Bogi-t.
Láttom hogy Nataly túlságon közzel hajol hozzá.
Luke azonnal eltolja magától,és össze ráncolja homlokkát.
Arrébb mentünk hogy haljuk mit beszélnek.
-Nataly én Bogi-t szeretem!-jelentette ki neki Luke.
-Én jobb vagyok nála!-tette karba kezét Nataly.
Na várj csak! Elő kaptam a telóm és fel vetem mindent videóra.
-Nem vagy jobb nála! Ő a mindenem és nem csalnám meg,főleg meg nem egy ribancal mint te vagy!-kiabált Luke.
-Vald be hogy tettszem neked!-kezét Luke mellkasára rakta,de Luke azonnal ellökte a kezét.
Nem vártam tovább,közbe léptem.
-Te ribanc!-kiabáltam rá,majd hajánál fogva levágtam a földre.
-Még hogy jobb vagy Bogi-nál! Sosem leszel olyan mint ő. Mert ő nem ribanc! Úgy mint te. Mondtam neked hogy nem fogom hagyni,hogy közzéjük álj!
-Engedj el!-kiabált a kezemben.
-Még csak azért sem! Mindent fel vetem videóra,úgy hogy ezt nem tudod eltitkolni.-röhögtem a pofájába,majd elengetem.
-Jó! Úgy sem kelletél volna!-mondta Luke-nak.
-Na persze! Nekem nem kellesz! Takarodj inenn.-kiabált rá Luke.
-Kösz.-mondta Luke és válamra rakta kezét.
-Barátok vagyunk. Ti is meg tettétek értünk.-mosolyogtam.
Elküldtem a videót Bogi-nak,aki mikor megnézte azonnal átjött nálam.
-Annyira sajnálom hogy nem hittem neked.-mondta Bogi majd megölelt.
-Semmi baj. A lényeg hogy nem tudott közzétek állni.-mosolyogtam.
-Nem tudom milenne velem,nélküled.-jegyezte meg.
-Hm. Hát el tudom képzelni.-vigyorogtam.
Meg beszéltük hogy,a nyári szünetben elmegyünk inenn.
Mi négyen!
Már mindent el terveztünk,úgy hogy senki nem állhat az útunkba.
Még van pár hét a suliból.
Ha vége,el utazunk együtt Európába.
Ott fogunk suliba járni,már elintéztünk mindent.
Mivel már nagy korúak vagyunk,igy nincs szükség szülői bele egyezésbe.
Hál istennek!
Ha össze jövünk mi négyen,csak az utazásról beszélünk.
Nagyon várjuk hogy leléphesünk inenn.
Nos,anya és én köztem semmi nem változott.
Minden a régi...
Shon le szarja Déw-et,azt sem érdekli hogy mivan vele,de ez várható volt.
Még mindig nem tudja hogy nem ő az apja,Déw-nek.
Luke,kémia tanárnak készül,az éretségit Európában akarja elvégezni.
Déw,Informatika-szakra akar járni,és lerakni az éretségit.
Nos,én és Bogi meg nem döntöttük el,meg egyeztünk hogy nem válunk el egymástól,ezért biztos hogy egy szakra fogunk jelentkezni.
Eldöntöttük hogy,ha saját házunk lesz,akkor úgy választunk házat ami egymás mellet van,hogy szomszédok legyünk.
Van mottónk: mindig együtt!
Itt hagyunk mindent,és mindenkit.
Déw-el mindig is ezt terveztük.
Bogi és Luke is csatlakoztak hozzánk,aminek nagyon örölünk.
Alig várjuk hogy le teljen ez a pár hét,és végleg el menjünk innen.
Déw és én,egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Ezalatt azt értem hogy,megtörtént köztünk az a dolog ami most már örökké össze tart minket.
•••
*Pár héttel később*
Miután vége lett a sulinak,Elindultunk Európába.
De még előbb mindanyian elbucsusztunk a szüleinktől.
Miután elmondtam anyának hogy elutazom Déw-el,ordibálni kezdett.
-Hogy a franc esen bele! Csak igy itt hagysz? Hát milyen gyerek vagy te?-ordibálni kezdet velem.
-Na és te milyen anya vagy?-néztem rá könnybe lábadt szemekkel,majd oda léptem hozzá és meg pusziltam az arcát.
Erre ő elforditotta a fejét.
Azzal fogtam magam és kisétáltam a házból.
Talán vártam azt hogy elsirja magát,hogy a lánya itt hagyja örökre,de nem igy történt.
Mit is vártam tőle?
De nem csak nálam volt ez a helyzet,hanem Déw apjával is Shon-nal.
Félválról vette az egészet,szóval Déw sem habozott tovább,elköszönt tőle majd kijöt a házból.
***
-Azt hittem anya elsirja magát,vagy ilyesmi de nem igy történt.-mondtam a többieknek,mikor már a repülőn ültünk.
-Ne szomorkodj kérlek. -nyugtatot Bogi.
-Igen. Igazad van.-bólintottam.
Mielőtt fel száltunk volna a repülőre,még azt vártam hogy anya hátha betoppan mégis,és normális búcsút vehetünk egymástól.
De nem igy történt. Nem jött el.
Bevallom fáj hogy itt hagyom.
Hatalmas levegőt vetünk mind a négyen,mielőtt fel száltunk.
Magunk mögött hagytunk mindent.
Igy lesz a legjobb.
***
Sok idő mulva,végre meg érkeztünk.
Leszáltunk a repülőről,majd meg áltunk és körbe néztünk.
-Hát itt vagyunk. -mosolygott Bogi.
-Igen.-bólintottam mosolyogva.
-Hová is kell menünk. Nem akarok eltévedni.-jegyezte meg Luke.
-Nyugi. Az egyetemre megyünk.-nyugtatta Déw.
-Na jó de hogy találunk oda?-kérdezte kéttségbe esve Luke.
Már megint kezdődik. Mindig ezt csinálják.
-Itt a Gps az majd az meg mutatja,ha nem majd kèrdezgetünk.-mondta Déw,majd elő kapta telofonját.
-Először hivnunk kell egy Taxit.-mondta Déw,majd telefonálni kezdett.
-Tuti hogy nem fogunk el tévedni?-súgta Bogi.
-Nem. Nyugi.-súgtam én is.
***
Megérkeztünk az Egyetemre.
Hamar be iratkozunkt,majd indultunk a szobánkba.
Egy hosszú folyosó,amin kitudja hány szoba volt,de a lènyeg hogy Bogi és én,egy szobába kerültünk.
Ahogy Déw és Luke is,akiknek a szobájuk pont a miénkel szembe van.
***
Miután a szobába értünk,ki pakoltunk és lefeküdtünk aludni.
Nem csoda mert nagyon fáradtak voltunk.
Később elmentünk körül nézni.
A fiúk bejelentették,hogy este elmegyünk négyesben vacsorázni.
***
Elkészültünk Bogi-val,majd a fiúkhoz indultunk akik,már lent vártak minket türelmetlenül.
-Nagyon szépek vagy.-mondta Déw,majd ajkamra nyomot egy puszit.
-Csini vagy hercegnőm.-mondta Luke Bogi-nak,aki egyből el pirult.
***
Taxival jötünk,az út egy óra biztosan volt.
Egy gyönyörű étterembe hoztak minket a fiúk .
Szabadban voltak az asztalok.
Annyira szép volt,hogy nem tudtunk betelni a látványával.
Fehér asztalok,fehér székekel.
Mivel este van igy gyönyörűen mutatnak.
Rendeltünk valami kaját,mert már eléggé éhesek voltunk.
Arra lettem figyelmes hogy a fiúk,valamit sugtotak egymásnak.
-Mi az a nagy titok amit mi nem tudhatunk?-kérdeztem vigyorogva.
-Semmi.-mondták egyszere.
Már lassan mindenki körülötünk elment.
Már csak mi maradtunk,annyira beszélgetünk hogy,eltelt az idő.
Hirtelen a fiúk fel álltak az asztaltól,majd mindketten letérdeltek előttünk.
Déw én előttem,Luke Bogi előtt.
Mire készülnek?
-Olivia. Hozzám jössz feleségül?-nézett mélyen a szemeimbe Déw.
Annyira elérzémenyültem,hogy el sirtam magam,és nem bírtam megszólalni.
Majd nagy levegőt vetem,és fel fogtam hogy mi történik.
-Igen! Szeretlek Déw.
-Életem minden napján kicsim!-könnyes szemekkel húzta fel a gyürüt az újamra.
Örömünkben sirtunk,majd szorosan átöleltük egymást.
*Bogi szemszöge*
-Bogi. Hozzám jössz feleségül és halgatod a mindennapi hülyeségemet?-nézett Luke szemeimbe ,majd elnevettem magam azon amit utólag mondott.
A szívem majd kiugrott a helyéről. Elsirtam magam.
Kellet pár-másodperc,mire megtudtam szólalni.
-Igen édesem. Hozzád megyek és halgatom a hülyeségeidet.-jelentettem ki,majd a nyakába borúltam.
*Bogi szemszöge vége.*
Annyira boldog vagyok!
Sosem gondoltam volna hogy valaha boldog leszek.
Annyi mindenen keresztül mentünk,és mi mégsem adtuk fel.
Mostmár minden rendben lesz,tudom.
•••
Befejező rész.
*Tíz évvel később*
Miután megkérte Déw a kezemet,pár hónappal később össze házosudtunk.
Ahogy Bogi, és Luke is.
Egy napon volt a házaság köttés.
Miután elvégeztük a sulit,meg volt az éritségi,egy kert vátosba költözünk.
Sikerült egymás mellet lévő házat vennünk.
Igy szomszédok lettünk.
Luke meg valósitotta álmát,és az egyetemen tanít.
Déw egy jól meg fizető cégnél dolgozik, Informatikus-ként.
Én és Bogi, végül is a Turizmus szak mellet döntötünk.
Shon-t lecsukták kiskorú meg rontásáért,ami várható volt.
Anya elvonón van,már öt-éve.
Pár hét mulva haza megyünk látogatóba.
Nagyon remélem hogy anya,meg változott!
Minden este kártya partikat csapunk a fiúkkal,de mindig veszitenek,és ekkor a már megszokott módon sörrel a kezükben leülnek a Tv-elé,és kibeszélik az éppen játszódó foci mecsett.
Minden hétvégén Gril partikat csapunk,és kibeszéljük a szomszédokat.
Egy nap egyszer minden képpen eljövünk a játszó parkba a gyerekkel.
Nekem és Déw-nek kislányunk született aki,most öt-éves és Cathrin-nek hivják. Déw anyukájáról kapta a nevét.
Bogi-nak és Luke-nak kisfiúk született,aki szintén öt-éves a kis Luke. Pár hónappal idősebb csak Cathrin-nél.
A padon ülve néztük a gyerekeket ahogy játszannak.
Egyből eszembe jutotak azok az emlékek,mikor én és Déw,ugyanigy játszotunk.
Mosolyogtam Bogi-ra,aki éppen a törlőkendőt kotorászta táskájában. Minden percben törölgeti a kis Luke kezét.
Bármi is történjen meg fogadtuk,hogy mindig kitartunk egymás mellett.
Ez az igaz barátság!
Igen is létezik.
Nos,fiú és lány között létezik igaz barátság,ha meg húzod azt a bizonyos vonalat ketőtök között.
Mi ezt nem tettük meg.
De nem bántam meg,mert már akkor tudtam hogy ő az igazi,mikor le estem a fáról és felálitott.
Nagyon szeretem Déw-t annyira,hogy azt szavakkal nem lehet elmondani.
Boldog vagyok mellette,és ő mindent meg tesz hogy ez igy is legyen.
Mind a mai nappig ha csak megláttom,a szivem meg dobban.
Ugyanugy szeretjük egymást,mint a legelején . Talán jobban.
-Szeretlek Déw.-néztem melyen a szemeibe,és átöleltem.
-Életem minden napján szeretni foglak kicsim.
•vége•
Írta: Irina
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 3
Havi: 79
Össz.: 59 397
Látogatottság növelés
Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 3
Havi: 79
Össz.: 59 397
Látogatottság növelés
Oldal: Történetek
Érezd jól magad! - © 2008 - 2024 - twilightlive.hupont.hu
Érezd jól magad! - © 2008 - 2024 - twilightlive.hupont.hu